Oldalak

2014. október 24., péntek

1. rész

Sziasztok! Meg is hoztam az első részt! Végig a főszereplő szemszögéből fog íródni. Jó olvasást!
Sissy


  Én Olivia Brooks vagyok 14 éves lány, az én történetemet fogjátok mostantól olvasni. Ez egy naplószerű iromány lesz, csak dátumok nélkül.
  Most épp a nyári szünet utolsó heteit élvezem. Holnap Keszthelyre megyünk a szüleimmel. Ezért is próbáltam összepakolgatni a cuccaimat, de nagyon nem jutottam előre. Fél óra múlva fel is adtam, és inkább felnéztem facebookra. Nem mintha nagy internet rajongó lennék, csak érdekelnek a (volt) osztálytársaim, mert ugye most kezdem a gimit. A legjobb barátnőm, Viki tudomásom szerint most jön vissza Franciaországból. Elég sok képet töltött fel az utóbbi napokban, alig bírtam követni. A többi lány vagy tengerparton üldögélnek, vagy plázában lógtak. A fiúk pedig mind együtt voltak egy eddzőtáborban. Miután megnéztem amit akartam kikapcsoltam a gépet, és leültem olvasni.
  Fél 7 körül jöttek vissza a szüleim. Apa elment főzni, anya pedig nekem segített az összepakolásban. Vele sokkal könnyebb volt a csomagolás. Miután az utolsó simításokat is elvégeztük, lementünk vacsizni. Apu épp a menetrendet magyarázta.
- Tehát, holnap nyolckor kel föl mindenki, én elkészítem az útra való szendvicseket, ti pedig pakoltok, és ellenőrzitek, hogy minden megvan-e. Kb. 9:30-ra el tudunk indulni, és úgy 12:30-ra ott is lennénk a foglalt szálláson.
- És mit fogunk csinálni ott délután?
- Ja igen. Lepakolunk, aztán elmehetnénk ebédelni, és sétálni. Délután szabadfoglalkozás, és vacsora, utána meg egy éjjeli séta.
- Jól hangzik.
  Vacsi után elmosogattam, aztán felmentem a szobámba honfoglalózni. Az egyik harcnál megszólalt a telefonom. Viki képe víritott rajta.
- Szia!!!!-ordított bele.
- Helo! Hogy utaztál?
- Jujj nagyon jól. Át tudsz jönni? Hoztam neked souvenirt!
- Ö... most?
- Aham.
- Mindjárt megkérdezem.
Lefogtam a telefonomat, és lerohantam a lépcsőn, aztán berontottam anyáékhoz. Gyorsan elmagyaráztam a helyzetet és igent mondtak. Szerintem ezt Viki is hallotta, mert akkorát sikított, hogy telefon nélkül is hallottam volna, mert pár utcával lejjebb lakik. Felöltöztem nagyon lájtosan aztán, kirohantam.

Már messziről felismertem Vikit, aki a kapuban várt. Barátnősen üdvözöltük egymást, aztán a szüleinek is köszöntem. Felmentünk Viki szobájába, és nem viccelt tényleg hozott nekem valamit. Egy kis zacsi ott várt rám az íróasztalán. Kinyitottam, és egy 20 centis Eiffel torony volt benne, meg egy jegyzetfüzet tollal.
- Jujj! Nagyon tetszik, köszönöm szépen!
- Szivi. Örülök, hogy tetszik.
Elég sokat beszélgettünk, de egy idő után haza kellett mennem, mert holnap korán kelünk.
  Reggel én ébredtem fel esőként, aztán apa. Anya pedig utolsóként, de ő még zuhanyozni is akart. Nem értem miért pont a reggeli sietségben, de mindegy. Reggeli után apa elmosogatott, én pedig még egyszer átnézem a cuccaimat. Körülbelül 9kor el tudtunk indulni. Korábban mint terveztük.
  2 óra hosszú út után, megérkeztünk a szállásra. Nagyon szép volt, a kert is nagyon nagy, és még macskájuk is volt.

Amikor lepakoltunk, rájöttünk, hogy rajtunk kívül laknak még a házban.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése